|
Zenéink
Felmegy a hegyre Felmegy a hegyre és onnan néz lentre aztán már nem mer visszamenni meszzire látni, de hiába bármi rossz érzés tudni, hogy a világ csak ennyi. Látszik a felhő alatt az erdő ahol úgy szeret eltévedni a közepén meg látni a rétet ahová kimegy, ha megérdemli. Lászik a város, mi hiába káros a szervezetére mégis szerette már évek óta az utcáit rója megtenné most is de ez nem az az este. Látdzik az ablak, ahol ők laknak világos van de nincsenek otthon égvehagyták az éjjeli lámpát hogy ki volt az mindegy ezen a ponton. Látszik a közért ahová tejért ugrik le ha kell valamit inni másnap meg tejért, de drága a kenyér kemény a zsemle és soha nincs kifli. Látszik a bár ahova ő jár a pultnál megint látni a kiscsajt akit múlt péntek úgy igazán tényleg jó alaposan megvigasztalt. Látszik sok ember akikkel egyszer összesodorta kicsit az élet beesett arcok kimaradt harcok sok kis bukás és sok szép kísérlet Látszik a part ahová tart a tengerből ki de elég messze csak az a furcsa már maga sem tudja hogy miért is ment fel a hegyre ő? |
 |
|